Térség leírása

Csurgói térség földrajzi elhelyezkedése, területe

496,19 km2–es területével a csurgói térség Magyarország dél-nyugati részén, Belső-Somogy tájegységben, a Közép-Dráva Völgyben, a Kelet-Zalai dombság és a Nyugat - Belső Somogy dombságának találkozásánál található. Somogy megyében az egyik legkisebb térségnek számít. A Dél-Dunántúli régió területének 3,5%-át teszi ki, a megye területének, pedig 8,2%-át öleli fel. Délkeleten a barcsi, keleten a nagyatádi, északkeleten a marcali térségek, északnyugaton Zala megye, délnyugaton Horvátország határolja. A térség központja, Csurgó Nagykanizsától 27, Kaposvártól 75, Budapesttől 236, Zágrábtól 165, Rijekától 327, Ljubljanától 282, Trieszt-Koperttől 379, Gráztól 220, Milánótól 779, Banja Lukától 325, Szarajevótól pedig 552 kilométerre van. A csurgói térség 18 településből áll, mely a következőképpen oszlik meg: egy város, egy nagyközség, tizenhat község. A települések között öt zsáktelepülés.

 

Természeti adottságok

Domborzati adottságok
Somogy megyének nemcsak a természeti képe, hanem a természetföldrajzi felosztása is változatos. A somogyi táj arculatát, vagyis a tájra jellemző dombokat és más térszínformákat a vízfolyások alakították ki.
A csurgói térség két nagyobb tájegységhez Belső-Somogyhoz és a Zalai –dombvidékhez tartozik. A térség területe a Belső- Somogy tájegységen belül, a Közép-Dráva Völgyben található, a Kelet-Zalai-dombság és a Nyugat-Belső-Somogy dombság találkozásánál. Délről a Dráva folyó húzódik természetes határként. A Belső-Somogy kiterjedése 3000 km2, Somogy megye legkisebb tájegysége. A Belső-Somogyi tájegység kelet-nyugat irányú kiterjedése 30 km, észak-dél irányú kiterjedése 100 km. Ezen a tájon, mint az ország legnagyobb részéhez hasonlóan a földtörténet harmadkorában keletkezett pannon tengeri üledékére rakódtak rá pleisztocén és a holocén képződmények: a lösz, homok ártéri hordalék.
A csurgói dombok kialakításában meghatározó szerepet játszott a területén végighaladó erősen kanyargó Dráva folyó, mely nagy mennyiségű hasznosítható nyersanyagot eredményezett. A homokos térszínek ritkák a kistájon, uralkodóbb felszíntakaró a lösz, melynek gazdag formációit - löszpartok, löszmélyutak - megtalálhatjuk a városka és a környező települések szőlőhegyein is. A táj valamivel magasabb a Marcali-hátnál, és felszíne élénkebb, változatosabb. Csurgó átlagosan 140-l50 méter tengerszint feletti magasságon fekszik.

Éghajlati adottságok
A térség földrajzi fekvésének következtében az éghajlata is eltér a megye többi területétől, sőt országosan is egyedüli a mikroklímája. Ennek oka az, hogy három különböző tájegység találkozik itt. Mindhárom terület hatása érvényesül a térség időjárásának alakításában. A legjellemzőbb a jelentős mennyiségű csapadék (évi 800 milliméter felett), amely az Adriai tenger közelségének tudható be. Míg Kőszeg, Sopron és a zalai területek az Atlanti Óceán felől kapják a csapadékot, addig Csurgó délnyugati irányból a Genovai Ciklon működésének következményeképpen.  Éghajlatunk mediterrán jellegű.
Jellemző Csurgó időjárására az augusztus végén, szeptember elején érkező csapadékos idő, ami kedvez a térségben fellelhető gombafajok szaporodásának, de jellemző a február eleji felmelegedés is. Az uralkodó szélirány északi és nyugati, a januári középhőmérséklet -1oC a júliusi +19 oC, a sokévi átlag +10 oC. A hőmérséklet sokkal kiegyenlítettebb, mint Nagykanizsán. A ködös napok számának alakulása jól tükrözi a helyi tényezőket. A Berek közelségének következtében a térségben magas a páratartalom, ezért sok a ködös reggel, és még nyáron is számottevő a harmatképződés.

 

Infrastrukturális helyzet

A térség nemzetközi kapcsolatainak fő hordozói a pán - európai korridorok, amelyeknek célja a közép-kelet, valamint a kelet-európai, illetve az EU-országokkal való összeköttetés megteremtése. E korridorokon, elsősorban a határátkelőhelyek közvetlen térségében épülnek ki az új inter- és multimodális, közúti és vasúti logisztikai és ipari központok.
Csurgó és térsége hazánk délnyugati határán, az V. Pán-Európai Közlekedési Folyosón helyezkedik el. A térségben jelen levő forgalom számára pillanatnyilag nem áll rendelkezésre közvetlen elérhetőséget biztosító gyorsforgalmi út. A térséget egyetlen főközlekedési út érinti, a 61-es számú főút, mely Iharosberényen keresztül Kaposvárt és Nagykanizsát kapcsolja össze. A főúton történő közlekedés minőségét nagymértékben javította az útszakasz burkolaterősítésére irányuló infrastrukturális fejlesztés. Jelentős előrelépésnek tekinthető, hogy 2008-ban elkészült az M7-es Letenyéig tartó szakasza, így a térség nagy része 20-30 km-re került az autópályától.
A térség fontos közlekedési csomópontja Berzence, mivel Nagyatád és a horvát határ felé irányuló közutak kiindulási pontja. Várhatóan a horvát oldalról a határátkelőig megépítésre kerül az autópálya (előreláthatólag 2013-ig), így csak a Berzence-Nagykanizsa közötti 20 km marad ki a Budapest - Rijeka-Split autópálya rendszerből.
Vasúthálózat tekintetében a csurgói térség jobban ellátott, Csurgó, Szenta, Somogyudvarhely, Berzence, Zákány, Őrtilos továbbá Gyékényes vasút menti település, állomással vagy megállóval rendelkező térségi települések.
A térségi települések közüzemi ivóvízvezeték- gázhálózatba bekapcsolt lakások száma magas. A szennyvíz-csatornázottság tekintetében a térséget sokáig jelentős elmaradottság jellemezte. A térségi települések jelentős erőfeszítéseket tettek ennek az állapotnak a felszámolása érdekében, pályázati lehetőségek által a térségi szennyvízelvezetés szinte az összes településen megoldottá vált.

 

Turizmus helyzete

A térség kulturális turisztikai lehetőségei
A térség számos műemlékkel büszkélkedhet, legkiemelkedőbb a csurgói Szentlélek templom, és a berzencei Szent Kereszt templom, melynek faoltárát a látogathatók is megcsodálhatják. Iharosberényben találhatjuk az Inkey-kastélyt, amelynek a parkja védett terület. A legtöbb térségi település temploma műemlék jellegű, de látogatásuk nehézkes a miserenden kívüli nyitva tartás hiánya miatt. Egyéb műemlék jellegű építmények a berzencei várrom, a csurgói Szentlélek templom műemléki környezete, az iharosberényi Szent Flórián szobor és a somogyudvarhelyi közkút. A térség egyetlen állandó kiállítóhelye a Csurgói Városi Múzeum, a múzeumban az állandó kiállítások mellett havonta új időszaki kiállítások is megtekinthetőek. A Református Gimnázium régi könyvtára bejelentkezésre, vagy egyénileg, a gimnázium parkja - a Festetics kapuval, a Csokonai paddal, és Csurgó elhunyt nagyjainak emléket állító Panteonnal – szabadon látogatható. A környéken lévő kastélyok általában közintézményként funkcionálnak, az iharosberényi Inkey-kastélyt, a berzencei volt Festetics-kastélyt, az inkei Rohonczy-kastélyt, a zákányfalui Zichy-kastély, a somogybükkösdi Perczel-kastélyt csak kívülről csodálhatják az érdeklődők.
A térség gazdag kulturális néphagyományokkal rendelkezik, amelyek megőrzése és életben tartása nagyon fontos. Ebben élenjáró Csurgó, a minden évben megrendezésre kerülő Csuszafesztivál és a Mezőgazdasági kiállítás és vásár megrendezésével, ahol lehetőséget kapnak a térségi települések népkörei és tánccsoportjai a bemutatkozásra. Továbbá Iharosberényben megrendezésre kerülő Gesztenye fesztivál lehetőséget ad a hagyományőrzői, amatőr művészeti csoportok fellépésére, mint például: az iharosi Hangulat Klub, porrogszentkirályi Hétszergörbe Hagyományőrzői Egyesület, az iharosberényi Nosztalgia Hagyományőrző Egyesület. A lovagi hagyományok őrzésére lehetőséget biztosít az Iharosban megrendezésre kerülő Szent László napi lovagi hagyományok, amelyek kezdeti falusi programját felváltotta egy országos jelentőségű esemény, hiszen évről-évre több megyéből érkeznek lovagrendek, hagyományőrző egyesületek. Említésre méltó az Őrtilosban megrendezésre kerülő Szent Anna napi búcsú, a rendezvény lehetőséget ad a szomszédos községek lakói számára a hagyományok, rokoni-baráti kapcsolatok ápolására. Porrogszentkirályon megrendezésre kerülő Szent László nap keretében néptáncbemutatók láthatóak, továbbá főzőversenyre lehet benevezni. Jelentősebb térségi rendezvények közé sorolható továbbá: a Zrínyi kastély és falunap - Zákányfalu; a Szenta díjugrató verseny; a Kukorikú-kukoris fesztivál - Csurgónagymarton; a Kossuth vacsora – Gyékényes. A térségi településeken nagy hagyománya van a hagyományos szüreti felvonulásoknak és a borversenyeknek, viszont ezek a rendezvények csak helyi vonzerővel rendelkeznek.

A térség vízi turizmus lehetőségei
A térség állóvizei közül: a gyékényesi, berzencei, somogyudvarhelyi bányatavak esetében a folyamatos karbantartásuk mellett javasolt az idegenforgalmi hasznosítás.
A gyékényesi kavicsbánya-tó felszíne 340 hektár, az átlagos mélysége 10 méter. A tavon szinte az összes vízisport űzhető a horgászattól a könnyűbúvárkodásig. A gyékényesi bányató 2006-ban adott helyet a 20. nyílt tájékozódási búvárúszó Európai Bajnokságnak, 14 ország 120 sportolója szállt vízbe. A tó partjára az évek során kitűnő színvonalú szolgáltatásokat nyújtó üdülőövezetek épültek; 400 nyaralóházzal, melyek szennyvíz-csatornázottsága mára már megoldott. A somogyudvarhelyi bányató főként horgásztó, illetve kirándulóhelyként funkciónál, ez utóbbi esetében ráépülő szolgáltatások nincsenek. Pogányszentpéteren található a térség legnagyobb halastava 26,7 hektár, mely a helyiek által kedvelt horgásztó. Mind a berzencei és somogyudvarhelyi bányató, mind a pogányszentpéteri halastó nemcsak helyi vonzerővel rendelkezik, így ezek a tavak a turisztikai lehetőségek szempontjából fejlesztési potenciállal bírnak. A térség bányatavai közül a gyékényesi a legjelentősebb, ez esélyes a turisztikai fejlesztésre, mivel itt a kapcsolódó szolgáltatások részben fellelhetők.

A térség ökoturisztikai lehetőségei
A térség területének 5164 hektáros része természetvédelmi oltalom alatt álló terület, amely a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik. A Nemzeti Park térségi területéből 1629 hektár, vagyis 31,5%-a fokozottan védett. A Nemzeti Park európai mértékben is egyedülállóan nagy kiterjedésű, természeti kincsekben rendkívül gazdag hullámtéri és ártéri rendszer. A Dráva somogyi szakaszára a kavicszátonyok, és a rendkívül értékes élőhelyek jellemzik. A növényvilág változatosságát a 150 növénytársulás és 100 növényfaj előkerülése jelzi. A védett állatfajok száma meghaladja a harmincat.
A térség szinte valamennyi települése a Duna-Dráva Nemzeti Park területét érinti, ahol rengeteg növényritkaság és állatfaj található. Vadban gazdag erdők a vadászat számára kedvező lehetőséget kínálnak, míg a halállományban jelentős tavak horgászati kikapcsolódásoknak kedveznek. A Dráva menti tanösvények közül itt található a Zákány-Őrtilosi tanösvény és az őrtilosi Dráva-ártér, Baláta-tó-ősláp.

Természet csodái
„Csurgó és térsége két nagyobb tájegységhez, Belső-Somogyhoz és a Zalai-dombvidékhez tartozik. A belső-somogyi területek ezen belül Nyugati-Belső-Somogyban és a Közép-Dráva-völgyben, a zalai-dombvidéki területek pedig a Zalai-apáti-hát déli részén helyezkednek el. A térség növényföldrajzilag a Holarktikus flórabirodalom magyar (pannóniai) flóratartományhoz tartozik. Csurgó és környéke ezen belül a Dél-Dunántúli flóravidékének belső-somogyi és zalai flórajárásához sorolható. Már a felsorolásból kitűnik, hogy az idelátogató változatos természeti környezetet talál útja során.
Ha a Közép-Dráva-völgyben, annak is az északnyugati részén kezdjük a kisrégióval való ismerkedést, mindjárt az egyik legszebb terület, a zákány-őrtilosi dombsor tárul elénk. Jellemző az illír gyertyános-kocsonytalan tölgyesek egy, csak itt előforduló társulása, az illír bükkösök változata, valamint a völgyaljakban húzódó éger- és kőrisliget. Ezen erdőtársulások kialakulásához nagyban hozzájárult a tagolt felszín és a csapadékos éghajlat. A még meglévő, többé-kevésbé természetközeli állapottal bíró erdőkben szép számmal képviseltetik magukat a nyugat-balkáni hegységek növényei, mint például a pofók árvacsalán (Lamium orvala) vagy a zalai bükköny (Vicia oroboides). Az égerligetekben díszlik a hazánkban csak itt fellelhető hármaslevelű fogasír (Dentaria trifolia).
Ugyancsak az illír hatást bizonyítja a dombság déli és délnyugati lejtőin helyenként tömegesen előforduló nyugati ajtóscsiga (Pomatias elegans). A dombok lábánál- a Dráva és a Mura partján- igen szép, tájképi szempontból is értékes fűznyár ligeterdők húzódnak. Itt fordul elő erdőszegélyekben, utak szélén a szubmediterrán ritkaságnak számító, akár 3 méteresre megnövő magasszárú kocsord (Peucedanum verticillare) és a téli zsurló (Equisetum hyemale).
A Dráva-középszakasz jellegű folyó lévén- ma is szüntelenül építi és rombolja partját. Kavicszátonyain igen érdekes és értékes fajok fordulnak elő. Ilyen az utóbbi években újra felfedezett-a folyószabályozások miatt visszaszorulóban lévő- tamariskaszerű cserje, a csermelyciprus (Myricaria germanica). Jellemző fészkelő madárfaj a kis lile (Charadruóius dubius). Emellett meg kell említeni, hogy a Dráva oxigéndús, gyorsan folyó vizében olyan sérülékeny fajok is megtalálhatók, mint a Platyphhylax frauenfeldi tegzes. Ez a tegzes a kutatók szerint csak a Dráván fordul elő stabil populáció formájában (világviszonylatban is!).
A folyók mentén lévő, magasabb térszínekre jellemző, keményfás ligeterdők nagyobb szép állományait találhatjuk meg a Lankóczi-erdőn. Ez is a Duna-Dráva Nemzeti Park része, mint a zákány-őrtilosi vasút-oldal és a Dráva-magaspart alatt futó szakasza. Benne nagy kiterjedésű égerlápok és kőrises égerlápok őrzik megannyi ritka, védett növényünket. Ilyen pl. a nádi boglárka (Ranuculus lingua), a lápi csalán (Urtica kioviensis)  s a vidrafű (Menyanthes trifoliata). A rövidebb ideig vízzel borított tölgy-kőris-szil ligeterdőkben tavasszal helyenként tömegesen látható a tavaszi tőzike (Leucojum vernum) és a kockás liliom (Fritillaria meleagris) is. Az erdő fokozottan védett fészkelő madara a nyugalmat igénylő fekete gólya (Ciconia nigra). Mivel a Lankóczi-erdőhöz hasonló állapotú ligeterdők napjainkra vészesen megcsappantak, azért ennek az erdőtömbnek a védelme különös jelentőségű.
A Lankóczi-erdőtől délkelet felé haladva- még mindig a Közép-Dráva-völgyben járva- a berzencei és a somogyudvarhelyi rétek, legelők első ránézésre talán egyhangúnak tűnő, alaposabban megszemlélve azonban változatos, és sok érdekességet rejtő határába érünk. A legeltetéssel és kaszálással hasznosított gyepek közé nedves, vizes mélyedések ékelődtek, bennük számos ritka növényfajjal. A mocsárréteken és a magassásosokban találjuk a mocsári kosbort (Orchis laxiflora), az egykor gyógynövényként termesztett kálmost (Acorus calamus), valamint a különböző, ritka sásfajokat, mint a rostostövű sás (Carex rostrata). A Berzencén és Somogyudvarhelyen fészkelő fehér gólyák (Ciconia ciconia) számára kiváló táplálkozási lehetőséget nyújtanak ezek a nedves rétek, de az útmenti fasorokban és egyéb facsoportokban megtelepedő Vörös vércsék (Falco tinnunculus) ugyancsak e nyílt területeket kedvelik. Tudni kell, hogy a gyepek változatlan formában való megőrzéséhez elengedhetetlen az állattartás, a legeltetés és kaszálás fenntartása. A Duna-Dráva Nemzeti Park egyik fontos célkitűzése éppen ennek a hasznosítási formának a felkarolása, megszervezése.
Csurgó és térsége települései közül Inke, Somogycsicsó és Szenta a Nyugati-Belső-Somogy kistájban helyezkedik el. E kistáj igazából egy hordalékkúp-síkság, melynek felszínét futóhomokformák, észak-déli irányban rendeződött buckasorok tagolják. A homokhátakon az illír, szubmediterrán fajokban bővelkedő gyertyános-kocsányos tölgyes, illetve a cseres-tölgyes a potenciális vegetáció. Ezekben az erdőkben akadhatunk rá a királyné gyertyájára (Asphodelus albus), amelynek akár méteresre is megnövő tőkocsányain gyönyörű, fehér virágzatot találunk. További szép, védett növényeink a tarka nőszirom (Iris variegata) és az epergyöngyike (Muscari botryoides). A homokhátak közt szerteszét ágazó, lassú folyású vizek nedves árterein a tölgy-kőris-szil ligeterdők sajátos típusa alakult ki, ám ezekből napjainkra nagyon kevés maradt meg természetközeli állapotban. E területeken fészkel előszeretettel az öreg tölgyek vízszintesen kinyúló ágain a fekete gólya. Ott, ahol a buckasorok közötti mélyedésekben a felszíni futóhomok alatt vízzáró réteg rejtőzik, lápok alakultak ki. Ezek közül a legnagyobb a Baláta-tó, amelynek sikerült megőriznie a történelem előtti idők természeti értékeit. Bár vizének egy részét elvezették, mély fekvése megakadályozta a nagymérvű vízvesztést. A lápot többféle növénytárulás alkotja, ezek közül legjellemzőbbek az égerláp, a fűzláp, a partközeli sekélyebb részeken a zsombékos, beljebb haladva a gyékényes és nádas. A nyílt vízben a hínártársulások növényei élnek. A parti részeken található a tóalma (Ludwigia palustris), a zsombékok közötti semlyékekben pedig a ritka, fokozottan védett színeslevelű hídőr (Caldesia parnassifolia). A legérdekesebb növény talán az aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa), amelynek az egész földön csak kb. 50 lelőhelye ismert, s Magyarországon mindössze két helyen akadtak rá a botanikusok. Ez a kis termetű rovarfogó hínár nálunk melegkori reliktum. Továbbá ritka és értékes fajok: tőzegeper (Cemarum palustre), vidrafű, tőzegmohák (Sphagnum sp.), lápi békabuzogány (Spargium minimum). A Baláta-tó állatvilágából említést érdemel a keresztes vipera (Vipera berus), és annak Somogyban élő, fekete színű változata, amelyet egyes kutatók külön alfajként kezelnek. Itt kell szólni arról is, hogy a Szenta környéki erdőkben (de Inke, Iharosberény, Iharos községhatárokban úgyszintén) 1998-ban végzett lápfelmérés során számos kisebb lápszem vált ismertté, amelyek a természetvédelmi törvény szerint védett természeti területnek minősülnek. A környék völgyzáró gátakkal kialakított halastavait szintén érdemes meglátogatni, mert gazdag növény- és álltavilágnak adnak otthont. Él itt sulyom (Trapa natans) és tündérfátyol (Nymphoides peltata), mindkettő védett faj. A tavak a környéken fészkelő réti sasok kedvelt táplálkozóhelyei közé tartoznak. A kisrégió Somogybükkösd-Porrogszentkirály-Csuegónagymarton vonalába, illetve attól északra fekvő települései tájföldrajzilag a Zalaapáti-hát kistájhoz tartoznak. Ez a terület észak-déli irányban hosszan elnyúló eróziós-deráziós dombság, rajta gyertyános-kocsánytalan tölgyesekkel, zalai bükkösökkel és cseres-tölyesekkel.
Az erdők élővilága gazdag és változatos. Költ a réti sas, a kék galamb, a fekete gólya, és az utóbbi években örvendetesen megszaporodott a hollók száma. A völgyoldalakban tavasszal virágzik a szártalan kankalin (Primula vulgaris), a zalai bükköny (Vicia oroboides), a májvirág (Hepatica nobilis) és a galambvirág (Isopyrum Thalictroides).
A völgyek alján futó patakok mentén, az égerligetekben vagy azok szélén bontja szirmait a turbánliliom (Lilium marttagon), az itt-ott fellelhető mocsárréteken pedig a szibériai nőszirom ( Iris sibirica) és a hússzínű újjaskosbor (Dactylorhiza incarnata). További érdekes növényfaj az örökzöld, télen piros bogyókkal ékesített, lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum). Ilyen környezetben bújik meg a halastavak között létesített, páratlan szépségű ágneslaki fenyőkert, Csurgónagymarton mellett. Különösen jól fejlődnek az ide telepített egzóták a párás, hűvös mikroklímájú völgyben.
Csurgó és környékének természeti környezete igen sok, országos szinten is jelentős értéket rejt, amelyek megismerése páratlan élménnyel gazdagítja az idelátogatót.”
CSURGÓ ÉS TÉRSÉGE c. könyv 142-144. oldal